Rólunk írták a Csodacsoportban

Egy édesanya meséli el nekünk, mit köszönhetnek a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálatnak:

“Azon a héten harmadszorra vittem le a háziorvoshoz a kicsit, hétfőn voltunk először, hogy köhög, folyik az orra… Semmi komoly, picit pirosabb a torka az átlagnál, fenistil csepp, orrszívás, ha lázas lenne lázcsillapítás, ha jobban elkezd köhögni köptető…. Hazamentünk, a gyerek nem javult, szerdára már nagyon csúnyán köhögött, szinte ugatott, visszavittem… Kaptunk köptetőt, fenistil csepp továbbra is. Péntek reggelre a gyerek hörgött, zörgött, sípolt… Azonnal vissza az orvoshoz. Húha, komoly a dolog, hörghurut, kaptunk Beroduált, porlasszunk, ha rosszabbodna, akkor adjak neki medrolos kúpot. Ez volt délután fél 4 táján… Hazamentünk, porlasztottunk, de a gyerek nem lett jobban. Este már lázas volt, annyira kimerült, hogy elaludt, de alig telt el kis idő, zihálva, fulladva ébredt, megkapta a kúpot… Semmi nem történt… Álltam a szobában, a nyitott ablak előtt, karomban a 1,5 éves fiammal, aki levegőért kapkodott, és szinte toporzékolt a kezemben, mert nem kapott… Ekkor hívta a férjem a 112-t. Örökkévalóság volt, a percek nem teltek… Aztán a nagyfiam kiabált, hogy jön a mentő… Meghallottuk a szirénát, ma is hallom, az a sziréna más volt… Kiértek, feljöttek, az orvos ránézett a kicsire: „Azonnal indulunk, a gyerek kritikus állapotban van.” A mentőben elregéltem, mi hogy történt, közben megkezdték a gyerek ellátását, oxigént kapott, lázcsillapítót, szaturációt mértek, szólt a duda, a sziréna. Engem próbáltak nyugtatni, és megengedték, hogy egy percre se tegyem le a fiam, végig az ölemben foghattam… Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, mire a kórházba értünk, a sürgősségin szinte mindenki eldobott mindent. Az orvos kérdezni akarta, mi a gond, a mentős annyit mondott, súlyos krupp… Azonnal elvitték, branült kapott, már lent a sürgősségin folytatták a rohamoldást. Négy napot voltunk kórházban.”
D&L

Az eredeti bejegyzés megtekintehtő itt.

Támogatni szeretném
a gyermekmentőt